NYELVTAN TÉTELEK
|
A közlésfolyamat tényezői és funkciói Az interperszonális, vagyis a személyek közötti kommunikáció személyen belül kezdődik. Akinek valami érzése vagy gondolata van, amelyet ki akar fejezni, át akarja nekünk adni ezt az üzenetet, akkor előbb olyan verbális és nem verbális kódokba kell öltöztetnie, amelyeket meg is fogunk érteni. A mondanivalójának átadásához kiválasztott kódokat, a szavakat, a gesztusokat, és a hanghordozást az határozza meg, hogy mi a célja, milyen a szituáció, milyen a hozzánk való kapcsolata, továbbá olyan tényezők, mint az illető kora, társadalmi státusa, műveltsége, kulturális háttere és emocionális állapota. A gondolatok és érzések üzenetté fordításának folyamatát kódolásnak nevezzük. A kommunikációs alaphelyzeteknek legalább két szereplője van, így a nyelvi formája a párbeszéd. Valamennyi helyzetben előfordulhatnak írásbeli formák, de a közvetlen kapcsolat hiánya miatt ekkor másmilyenek a közlés eszközei. Nehezebb kifejezni a kísérő érzelmeket, nincsenek gesztusok. Sokat segíthetnek viszont a különböző mondatfajták, azok jellegzetes írásjelei. Például a kérés óhajtó, illetve felszólító mondata után felkiáltójelet teszünk, a kérdés kérdő mondata után pedig kérdőjelet használunk. A kommunikációs alaphelyzetekben, vagyis a beszédhelyzetekben valaki közölni akar valamit valakivel vagy valakikkel. Ezért a hallgatójával kapcsolatot teremt. Az információkat (üzenetet) valamilyen jelrendszerben közvetítik a kommunikációs folyamat résztvevői. Ezek közül legfontosabb a nyelvi jelrendszer. Vannak nyelven kívüli jelrendszerek is, mint a testbeszéd, a képi jelek, ábrák stb. Minden közlésfolyamatnak legalább két résztvevője van: feladó és a címzett, hiszen mindig valaki valakinek küldi üzenetet (információt). Ezek a szerepek lehetnek állandóak változók. Például a rádió, tévé, újságok esetén állandó feladó és a címzett, hiszen itt jellemzően egyirányú híradás, közlés. Az információ feladója a tömegkommunikációs intézmény vagy megbízója, címzettje pedig a néző, hallgató, az olvasó. A köznapi beszélgetésben viszont ezek szerepek folyton cserélődnek (Párbeszéd). A rádió és televízió újabb, ún. interaktív műsorait is egyfajta párbeszéd jellemzi, itt a műsort betelefonáló hallgatók „szerkesztik”, legalábbis hozzászólnak, alakítják azt. Az a közvetítő közeg, amelyen keresztül az üzenet eljut címzetthez, a szaknyelvben a csatorna nevet kapta. A hallható üzenetek valamennyi fajtáját a levegő, mint közeg közvetíti a fülünkbe a hangrezgések által, míg egy másik közeg (csatorna) a látható jeleket képes közvetíteni. De ilyen közvetítő közeg lehet érintéskor, tapintáskor a testünk Például hátulról megérintjük valakinek a vállát, hogy észrevegyen bennünket. Ha van olyan közeg, amelyen keresztül a feladó és a címzett kapcsolatba kerülhet egymással, akkor létrejön a kontaktus (a kapcsolat). A nyelvi üzenet nem más, mint az az információ, amelyet közlünk. A nyelv kódként funkcionál, de az egymással kommunikálók ismerik ezt a kódot, hiszen rendelkeznek az adott nyelv ismeretével. A tömegkommunikáció az esetek többségében csak hírt ad át. Ilyen például a híradó is. A közlésfolyamatnak három fő szerepe van: ismeretközlő, érzelemkifejező, valamint felhívó jelleg. Ezek egymással keveredve állnak a kommunikáció során, valamint egyetlen szövegen belül is társulhatnak egymáshoz. A közlésfolyamat alapja a kapcsolatteremtő funkció, amely elsődleges szerepűvé válik, önmagában is értéket jelent, valamint bizonyos helyzetekben életmentő is lehet. ? Ismeretközlő szerep Az ismeretközlő funkció általában magyarázat, hír, vagy beszámoló. ? Érzelemkifejező funkció Ez a szerep a legszínesebb, leggazdagabb. Itt figyelhető meg leginkább a modalitás neme, valamint az indulatszavak és a változatos szókincs. ? Felhívó jelleg A felhívó jelleggel a hallgató magatartásának változását érhetjük el. Leginkább felszólító mondatokat tartalmaz. LETÖLTÉS | ||||||||
|
|
||||||||